Ége - Pap Gábor leírása

Templom: 

A templom festett kazettás mennyezetét Tombor Ilona még „elpusztultnak” minősíti 1968-ban megjelent művének adattárában, Boros Judit pedig 1982-es kiegészítésében meg sem említi. Ehhez képest a mennyezet viszonylag ép állapotban tanulmányozható ma is, és ugyanebben a templomban még két egymással szemközti karzat mellvédje is tartalmaz festett táblákat. A hajó mennyezete későbbi, az ún. „medaillonos” stílus sajátosságait mutatja, szőnyegszerű mintázatával és naturalisztikus felfogású virágábráival. Ehhez a korszakhoz tartozik a hajóbeli (nyugati) karzat mellvédje is, a maga tükörszimmetrikusan elrendezett, motívumait látványszinten részletező ábráival. Sokkal izgalmasabbak a szentély mennyezet-, illetve karzatkazettái. Az utóbbiakon jól értelmezhető ábrapár jelenik meg, amelynek ilyen részletezettségű analógiájával a szamosháti Gyügye mennyezetén az ottani királykazettán találkozhatunk. A szőlőtő és a dinnye kettőségéről van szó, amely gyümölcspár a kereszténységnek egy előreformációs ágában, a manicheizmusban játszott kitüntetett szerepet a szertartások során. A hazai reformációnak ebbe az irányba tartó gyökereivel a vallástörténeti kutatás eddig nem foglalkozott jelentőségéhez mért terjedelemben és alapossággal. A szentélynek mind a mennyezetén, mind a karzat mellvédjén egy olyan ábra tűnik fel a legsűrűbben – az összesen öt mellvéd-tábla közül kettőn - , amely a Halak havának képjeleként azonosítható a hazai népművészet emlékein, illetve a többi (például a csengersimai vagy a gyügyei) festett kazettás mennyezeten. A magyarázat kézenfekvő: az Ige ebben a világhónapban öltött testet és fejti ki hatását a gyülekezetre. Különös figyelmünkre érdemes ezeken túl a növényi kezdeményekből fokozatosan kibontakozó ún. „kétfejű sas” ábra, a tavaszi napéjegyenlőség, illetve a hozzá kapcsolódó feltámadás nálunk szokványosnak mondható képjele, továbbá a két sárkány- és az ugyancsak két oroszlán-alakzat. Ez utóbbiak tábláin két különböző kifejtettségi fokon látjuk a Mérleg (keleten: Sárkány) hónap második, illetve harmadik harmadában esedékes tulajdonságok állat-képviselőit is, a „Koronás kicsi kígyót”, illetve az állati tulajdonságait már-már teljesen feladó, itt-ott már elnövényesedett „gilisztát”. Mintkét esetben a kiegyensúlyozottság végletes esete áll szemben az aktív életvitel ugyancsak szélsőséges képviseletével, az Oroszlánnal.