A mennyezet 63 kazettája két nagy csoportra osztható. A kisebbik rész három sorban hét-hét, összesen 21 táblát tartalmaz, a nagyobbik hat sorban ugyancsak hetet-hetet, azaz – egy sérültet kivéve – összesen 41-et. A kisebbik csoportban soronként lényegében azonos módon ismétlődnek a motívumok, ami ritkaságnak számít a kárpátmedencei kazettás anyagban. Annál nagyobb fokú a változatosság a maradék felületen. A szokásos Nap-Hold-Csillag hármasság helyett itt csak a Hold ábráját találjuk kiemelt helyzetben. (A másik két égitest a „monoton” sorozatok első, illetve második sorában található, sajátos átírásban.) A Hold sarlója ezúttal kifejezetten dinnye-gerezd formáját ölti, egyenes utalásként a manicheizmus egyik kiemelt szerepű jelvényére. (A másikat, a szőlőgerezdet hiába keressük a nyárádszentmártoni kazettakészletben, önálló, kifejtett formában nem találkozunk vele.) További érdekes alakzat-transzformációval lep meg egy másik tábla: az itt látható összetett motívum egyik irányban virággá, a másikban halszerű lénnyé testesedik fel. Az utóbbi szájából újabb növényi elem indul ki, amely a nagyszámú hasonló ábra tanúsága szerint leginkább beszéd-jelnek értelmezhető. A szomszédos kazettán három tarajos (koronás?) kígyó tekereg. A Kígyó a keleti Zodiákusban - amely a magyar népművészet valamennyi ágazatában alkalmazásra talált, beleértve a festett kazettás templomi mennyezeteket is - a Skorpió havának jelölő állata. Koronás változatában azonban a megelőző Mérleg-hónap (keleti nevén: Sárkány) második, középső Holdházát nevesíti. Itt a három tarajos kígyó mintegy három fázisban bontja ki a Skorpió-tulajdonságokat. Az első fázis kígyóteste zárt kört alkot. A második hüllő feje ennek a körnek a középpontjából indítja a maga ostorcsapásszerű mozgását, amely túlível a kezdő körön, de végül visszacsatolódik hozzá. A harmadik kígyótest ennek a kiöblösödésnek a védelmében húzódik meg. Rajta jelennek meg először szabályszerű pikkelyek – végülis a szőlőfürt elnyújtott változatával állunk itt szemben –, míg az előző lényeken rendre egyetlen vonalláncolat hullámzott végig. Említésre méltó még a tavaszi természetújulást és a hozzá kötődő Feltámadás-ünnepet idéző ún. „Kétfejű sas” ábra is. Ennek a virágszerű, világos színekben pompázó törzse a farokban teljesedik ki, míg a páros nyúlványok, a két fej, a szárnyak és a lábak, akárcsak a tábla sarkai felől beáradó virág-, illetve levél-alakzatok, végzetesen besötétednek.